9/52

Erdélyben született András, aki most vasárnap töltötte be a hatvanadik életévét. Édesanyja sokat betegeskedett mikor kisfiú volt és sajnos hamar el is veszítette őt. Egy féltestvére van, de rá nem emlékezett igazán, mert anyja halála után András árvaházba kényszerült. Nevelőapja nem szerette őt, minden kis apró hibájáért megverte, alig jutott élelemhez. Egy nap a patak partján játszott, mikor két vadidegen ember elhurcolta az árvaházba.

Itt a legrosszabb az volt, ahogyan az idősebb gyerekek viselkedtek velük. -„Csütörtökön és vasárnap szoktak adni, ami nagyon nagydolog volt nekünk még hallani is a párizsiról. Énhozzám nem érkezett más csak a kenyér és a paradicsom.”  Az intézetben kilenc éves korától dolgoznia kellett, betonozni, szobát festeni. „Egy csepp festékért kaptam egy taslit!”

Besorozása után, a katonaság segítségével találta meg a húgát 1973-ban, a lány nagyszülei ellenezték, hogy tartsák a kapcsolatot, ennek ellenére, amikor tudott el látogatott testvéréhez. Egyik látogatása során egy mondatot magyarul mondott… a nagyszülők ezen felháborodva nem engedték többet be a házba. Többet nem láthatta testvérét.

Lassan végzett az iskolával. Tizedik osztály után, egy nagy cégnél helyezkedett el, mint betanított kazánfűtő. Húsz éven keresztül dolgozott ennél a cégnél, közben jó pár szakmát tanult: targoncás, lakatos, fényképész. Volt annyi szabad ideje a fűtői feladatok mellett, hogy újságárulásba kezdjen. Egy helyi lappal kezdte melynek címe, Az utca volt. Lassan egyre több és több nyomtatott sajtót egyre több városba kellett eljuttatnia. Az üzlet nagyon megérte. Egy rosszakarója felfigyelt arra, hogy ez a mellékállás nagyon jövedelmező. Ajánlatokat tett neki, hogy legyenek társak vagy dolgozna neki, de András ezt vissza utasította. Majd egyik nap kirabolták őt, és az újságokat a város másik felében próbálta eladni. Ezt megtudván András elkapta a férfit és megkötözve vitte rendőrségre. Próbálkozott a városnál, hogy építhessen, magának egy saját standot ahol nyugodtan árulhat, de a város semmiképp nem engedélyezte neki.

Idő közben megnősült, az esküvő után egy hónappal kiderült, hogy terhes a felesége. András gyanakodott, hogy a gyermek nem tőle van, és a gyanúja beigazolódott.

 –„A házasságom nem tartott egy hónapig sem.”

Magyarországra jött szerencsét próbálni, és gyógyszerért, mert a fűtői munka közben nagyon megerőltette a derekát. Magyarországon segédfűtői álláshoz jutott, itt nem dolgozott annyi ideig, mint az előző munkahelyén, mert a cégnél leépítés volt, tizennégy emberből csak négy tarthatta meg az állását. Azonnal keresett egy új munkahelyet. Fuvarozó cégnél kapott munkát, itt viszont a származása miatt tettek sértő megjegyzéseket.  Ezt nem tolerálta sokáig, és másfél-két hónap után elment erről a helyről.

2008-ban egy aluljárói nyilvános WC-ben kapott lehetőséget a pénzkeresésre. Fizetés kiegészítésként vasazott és papírt adott le a méh telepen.

Egy évre rá súlyos beteg lett, nem tudott rendesen székletet üríteni, emellett egy fő idegszál becsípődött a gerincénél. A kórházi papírján az állt, hogy „Hajléktalan”, valószínű ezért nem akarták rendes kezelésben részesíteni, de ekkor már nagy fájdalmai voltak. Ő viszont kiállt magáért, megmondta, hogy neki tisztességes munkája, szállása, tisztálkodási lehetősége van! Miközben a kórházban lábadozott és rendesen tudott mozogni, azt látta, hogy sokkal kevesebb a nővér, mint a beteg. Gondolta, hogy ha már úgy is jobban van, de még nem mehet, ki segíti a nővérek munkáját. Nehézkesen mozgó időseknek segített tisztálkodni, enni, tornáztatta őket. Becenevet kapott a kórházban: „András ápolónő”

Betegségei matt leszázalékoltatta magát, nem tudott tovább dolgozni a nyilvános WC-ben. Még a sorozatos betegségei előtt vett magának egy pincét Budapesten, hogy a vas és a papírhulladékot itt tárolja, és innen szállítsa a méh telepre.

Leszázalékolva már munkát nem kapott, a szerény támogatás nem volt elég, hogy egy albérletet fenn tudjon tartani, így bejelentette magát a pincehelyiségbe. Jelenleg nincs lehetősége, hogy a pincében fűtsön, elektromos radiátort nem tud használni, mert nem tudná kifizetni a számlát. Így fűtés nélkül, sok ruhával, paplanokkal próbálja kihúzni a telet. Jelenleg a Fedél Nélküli újság eladásából és némi kis rokkantsági nyugdíjból fedezi a kiadásait, de még ez a kis pénz is kevés ahhoz, hogy tisztességesen étkezzen, tisztálkodhasson, nem is beszélve a tüzelőről.

Beszélgetésünk végén nézte az aluljáróba érkező embereket… meglátta rajtuk, hogy odakinn esik a hó, a hangjából érezni lehetett, hogy egyszerre szereti és gyűlöli a havat.

2012. december 4.          Budapest.           Corvin negyed. Aluljáró.