8/52

Berkesi András: Sellő a pecsétgyűrűn című könyvét olvasta egy lépcsőn ülve Péter (65), aki a nyolcadik osztály elvégzése után a kőműves szakmát tanulta. Dolgozott is 35 évet a kőműves iparban, de a sok megerőltetés miatt leszázalékolták.

Péter szülei és nagynénje rákban meghaltak. Feleségétől tizenöt évvel ezelőtt elvált, mert megcsalta Pétert. Nemigen esik neki jól beszélni a dologról, nem is firtattam. Gyerekük nem is született.

Egyedül próbálta fedezni az albérletet, de a rokkant nyugdíjból alig-alig sikerült. A tulajdonos egyszer bejelentette, hogy tatarozás után eladja a házat. Annyiért nem talált albérletet, hogy ki tudta volna fizetni a kevés havi járandóságából, így fél éve, hogy Péter az utcán él.

Az első éjszakáját így jellemezte, amit egy parkban töltött:

 -„Nagyon jó, első osztályú! Csak télire jöttem be ide.”

A hideg beállta óta másodszor próbálkozik meg a hajléktalanszállóval. Elsőre csalódnia kellett a rengeteg veszekedés, verekedés, lopás miatt. Őt is meglopták, a cipőjét és a hátizsákját vitték el. Nehezen szerzett újakat.

-”Ebből nekem nem kell, inkább visszajöttem ide.”-

Pár napja kereste meg egy szociális munkás, hogy a közelben lévő éjszakai melegedőben van még hely, ha gondolja, bátran mehet. Még gondolkozik a dolgon.

A járókelők segítőkészek vele szemben, amikor van idejük és pénzük akkor segítenek neki pár forinttal, vagy egy kevés étellel.

Régi ismerőseivel rég nem tartja a kapcsolatot, a társaságot a körülötte élő hajléktalanok jelentik.

Hagytam is tovább olvasni.

2012. december 1.          Budapest.           Mexikói út. Metró megálló.