József (70) zenész családban nőtt fel vidéken. Szülei
cimbalmon zenéltek, sok testvére közül sokan foglalkoztak a zene valamilyen
ágával. Sajnos József családjából már csak ő egyedül él.
Fia Németországban lakik, viszont hozzá nem szívesen költözne,
mivel menye nem nézné jó szemmel, hogy náluk él.
Szabó az első szakmája, szeret szabóként dolgozni, de a zene
a mindene. Elvégzett egy zeneiskolát eközben édesapjától tanult otthon. Megtanulta készíteni és javítani is a hangszert, hat évet dolgozott hangszerkészítő
mellett.
Sok híres étteremben, zenés szórakozó helyen muzsikált
életében, de egyre kevesebben tudták megfizetni az élőzenét. Ennek ellenére
szerelmének él, ha nem is a díszes ruhában vacsorázó, mulatozó embereknek, hanem
mellette elrohanó járókelőknek játszik, húsz éve.
Három hete körülbelül megtalálta pár közterület fenntartó,
és elvették a hangszert, megbüntették tizenötezer forintra, utcán való
zenélésért. A pénzkereseti forrásától és egyben életétől fosztották meg.
-„Azóta is sír a lelkem!”-
-„Üldözve vagyunk, mint mikor a Zsidókat ölik megfele, kérem,
úgy vagyunk üldözve!”-
Jelenleg egy ismerősétől kölcsönkapott hegedűvel zenél, de
nagyon kevés ideig lehet nála. Nem tudja, mivel fogja húzni miután vissza, adja
a hangszert.
Huszonnyolcezer-forint nyugdíjat kap havonta, de ez a gyógyszereire nem elég. Hosszú évek óta gond van a szívével, és sok víz van a
testében erre vízhajtót szed, a lábai sem bírják már a terhelést.
Jelenleg Budapesttől nem messze él egy kis házikóban. Mivel
nincs fára pénze a helyi önkormányzat segítségét kérte, ők nem tudtak segíteni
Józsefnek, gallyakat szed össze az erdő széléről és próbál meleget csinálni.
A játékán nem hallatszik a kor, a hideg, a kölcsön hegedű.
2012. november 19. Budapest. Kálvin tér
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése