3/52

István a 60-as években született. Gyerek kora óta dolgozott! Apja kihasználta, minden szabad idejében a háziállatokra kellett ügyelnie. A családfő sűrűn megverte fiát, ezért mikor már megelégelte a sorozatos veréseket, feljelentette édesapját. Minden megtakarított pénzét ruhára és tanszerre költötte, nem volt szórakozás az életében.

Szülei fiatal korában elhunytak. Testvérei gazdag emberek, egyikük Németországban hentes-mészáros, profi szinten, másik testvérének földjei vannak. De nem kér tőlük segítséget, mert szerinte:-„Kihalt a kapcsolat, kihalt a szeretet. Kihalt minden!”

Mielőtt besorozták katonának megházasodott, és született egy lánya. Egyéves katonaság után kiderült, hogy felesége megcsalta és szült még egy gyermeket. Katonaként a Paksi Atomerőműben dolgozott, mint csőszeres. A nehéz fizikai munka során kikoptak a vállában és a térdében az ízületek. Betegség miatt leszerelt! A vidéki orvosok nem tudtak a kopással mit csinálni, a fővárosi orvosokra nem volt pénze. Időközben elvált feleségétől, lányát 38 éves korában látta utoljára, amikor gyermeke kiment külföldre tanulni. De ilyen állapotban nem is akarja megkeresni!

Lehetősége lett volna kijutni Oroszország északi részére dolgozni, de a nagy hideg és a válla visszatartotta. Inkább karbantartónak állt a helyi cukorgyárba. Egy alkalommal mikor épp vidékről tért vissza egy maszek munkából, azzal kellett szembesülnie, hogy kirabolták.

Az utóbbi években alkalmi munkákat kapott, festés, kertészkedés, ha épp nincs semmi munkája, akkor vasazásból próbálja megteremteni a napi betevőre valót. Nagyobb munkákat nem tud vállalni, mert az ízületei már nem bírnak semmiféle kemény fizikai munkát.

A Kádár rendszert hozta fel ellen példának, a mai munkanélküliség láttán. Meglátása szerint akkor, aki akart kapott munkát, az is, aki nem. Tudott tervezni. „A Kádár rendszerben mindig volt munka, most semmi, nincs munka!”

90-es évek elejétől él az utcán. Sajnos a segély szervezetek nem sokat tudnak, segíteni. Amikor tudomást szerez az ételosztásról akkor elmegy.

 Egy használható öltözet ruhája van.

Mostanában szívességből régi ismerőseinél, régi barátoknál próbálja meghúzni magát, ahogy ezen a napon is teszi.

Biztonságban a 80-as években érezte magát, nem gondolkozott, hogy mit mikor kell menyiért megvásárolnia, nem azon járt az esze, hogy kinél alszik másnap vagy, hogy mikor bocsájtják el a munkahelyéről. Tervezte az életét, de külső okok miatt se a „b” se a „c” terv nem jött be. Egy alternatíva maradt, amit mindenki csak muszájból választana.

2012. október 22.            Kaposvár.           Pláza mögött.