2012. október 14., vasárnap

2/52





Az egyik aluljáró lépcsőjén üldögélt egy papír poharat szorongatva, kapucniban, legalább négy pulcsi volt rajta.

Kicsit nehézkesen értettem meg a szavait Stépánnak (53), mivel egy szomszédos országban  élte le élete nagy részét, magyarul alig tud.

„Nincs házam, semmim se” - kezdte a mesélést Stépán. Tíz éve kezdődött ez az életforma még szülővárosában, mikor szülei váratlanul meghaltak… Munkahelyéről kirúgták, ahol traktorosként dolgozott a nagyváros melletti mezőgazdasági cégnél. Felesége nem bírta a pénztelenséget, sok veszekedés után felesége elhagyta hét évvel ezelőtt. Gyerekei már felnőttek voltak, de ők sem álltak úgy anyagilag, hogy segíteni tudtak volna apjukon. Egyik fia úgyszintén hajléktalan lett, lányának hat gyerek mellett nincs pénze támogatni apját.

Stépán ekkor kezdte el járni szülővárosa utcáit, de munkát nem adtak neki, pedig három szakmája is van. Megunta, hogy mindenhonnan elküldik nevetséges indokokkal. Összegyűjtött némi pénzt, és elindult hátha szerencséje lesz máshol: „Felszálltam egy vonatra, és itt kötöttem ki.”

Pesten próbált a szakmájában elhelyezkedni. Asztalos cégeknél, kőműves cégeknél sem járt sikerrel, mondvacsinált indokokkal küldték el. Sajnos ugyanazt kellett tapasztalni, mint saját országában. Nincs számára munka! Nem erre számított, mikor leszállt a vonatról.

Nem volt mit tenni, folytatta az utcán való életet. Megkérdeztem tőle, lát-e esetleg valami kivezető utat, de nem tudja, hogy mi lesz vele: „Gondolkoztam hova menjek, mit csináljak, de nem tudom!” Télen, nyáron, az utcán alszik aluljárókban, a padon. Melegedőbe nem akar menni, és mint sokan mások félnek, hogy azt a kevés kis holmijukat ellopják alvás közben. Kérdeztem a barátokról, hogy náluk meg tudja-e húzni magát, amíg talpra áll, de a barátságban nem hisz már: „Barátok csak addig voltak, amíg volt pénz!”

Ezen az estén az eső miatt aluljáróban alszik majd, rongyos lepedőkkel bebugyolálva!

Megkínáltam cigivel, zsemlével, de láttam, rajta hogy pénzt szeretne kapni, azt viszont nem akartam, és nem is tudtam neki adni. Nekem sincs.


2012.10.14.          Budapest              Ferenciek tere. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése