László (50) nemesi családból származik, felmenői egyike,
Rákóczi első dobosa volt.
Tízen nyolc éve már, hogy az utcán él. Egyedül.
Felesége és gyermeke 30 évvel ezelőtt egy vonat baleset
következtében elhunyt. Autóval akartak áthajtani a síneken. Mivel a sorompó nem
volt leengedve tovább hajtottak. 50 méteren keresztül tolta maga előtt, maga
alá gyűrve az autót a vonat. Felesége 23 éves, lánya két éves volt. László a tragédia után naphosszat a temetőben ült és
gondolkozott, nem bírta feldolgozni családja halálát.
Édesanya kitagadta a családból, így vele nem tartja már a
kapcsolatot. Édesapja tolószékben élte le nyugdíjas éveit, egy bomba kényszerítette
oda, mivel tűzszerész volt. Testvérei az állami szektorban dolgoznak. Évek óta
velük sem tartja a kapcsolatot.
Szülei különválása után, édesapját továbbra is ő gondozta. Egyik nap
mikor az építkezésen dolgozott gépkezelőként, főnöke mondta el neki el a rossz
hírt.
Apja, pár órája meghalt.
Nem értette, hogy miért ilyen vele a sors, mindenkit elvett
tőle, aki valaha is fontos volt neki. Mindenkit, akinek számított a véleménye.
Nem volt többé kíváncsi senkire. Nem bírta a családja nélkül, másra nem is volt
kíváncsi. Egyik nap mikor a kertjében szedte a kukoricát, elege lett mindenből,
hirtelen ötlettől vezérelve benzin, gázpalack és egy csikk segítségével gyújtotta
fel saját házát.
Első éjszakája mozgalmasan telt a szabad ég alatt. Ónos eső
esett, éhes volt, egy boltban húzta meg magát, mondván ott meleg és étel is
van. Rendőrök felszólítására sem akart kimenni az esőbe. Meglepődésére nem az "örsre" vitték be, hanem a közeli hajléktalan szállóra.
A rendőrökkel az óta sem szeretik egymást.
Három sörös doboz taposásért ötezer forintbüntetés szabtak
ki neki… „szemetelés címen”.
Épp mosakodott egy csapnál, vasárnap hajnali hat órakor, egy
buszmegálló mellett. A rendőrök kérdőre vonták, hogy mit csinál ott? Mit keres
a buszmegállóban két pohár kíséretében egy teli pezsgős üveg. Elmondta nekik,
hogy mivel vasárnap hajnal van, gondolja, hogy a buliból hazafelé tartó
fiatalok hagyták a padon. A rendőrnek valószínű nem tetszett a válasz, mert ezt
a „kihágást” is ötezer forinttal díjazták. A büntetés hivatalos megnevezése
„Tiltott helyen való szesz árusítása” nem volt mit tenni, sárga csekkel fejezte
be a mosakodást.
Ha teheti a napi betevőre valót, kisebb nagyobb alkalmi
munkákból próbálja előteremteni. Minden adódó munkát elvállal, ha tudja, hogy
képes befejezni. Fél szemére vak, ez mellett több egészségügyi problémája van.
Amikor nincs munkája, ingyenes újságot, könyvet olvas, így tisztában van vele,
hogy mi történik a világban. Nem tetszik neki a jelenlegi kormány.
–„Ezek mindent visznek, és mindenből pénzt akarnak Ők, akik
ott ülnek benn a bársonyszékekben. Az úriemberek.”
-„Még most is visszasírja
a nép az öreg Kádárt. Még visszasírja. Most.”
Amíg nem esik le az első hó, addig nem megy be a hajléktalan
szállóba, mert odabenn mindenki piszkálja, kötözködik vele. Nincs neki erre
szüksége, jobb neki egyedül.
László, saját bevallása szerint alkoholista. Akkor kezdett
inni, amikor az utcára került. Így talán könnyebben dolgozza fel a dolgokat,
amiket átélt. A képen szereplő bort, egy rendőr „barátjának” szánta.
Kérdeztem tőle, hogy ha tudna, vissza állna-e a rendes
kerékvágásba. Nem erre a válaszra számítottam:
-"Ki? Én? Az életben sem, nem érdekel se nő, se ember,
én így vagyok jó.”
2012.10.26. Kaposvár. Panelházak közt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése