15/52

Viktória (22) egy éve él hajléktalan szállón. Rögtön az után került az utcára, hogy kiesett az állami gondozásból.

Édesanyja kis korában elhagyta, édesapja kitartott még egy darabig mellette, de miután hét éves lett, magára maradt Viktória. Az intézetben sok konfliktussal kellet szembenéznie, megtanulta, hogy az ember csak saját magában bízhat.

 Ennek ellenére a legjobb barátaiért a vérig menő küzdelmet is bevállalta. Egy alkalommal, barátnőjétől, egy közös fiú osztálytársuk elvett egy személyes tárgyat. Ahogy Viki fogalmazott „Csak meglendítettem a kezem,.Három hétig került.” Az iskola „legerősebb fiújáról” van szó.

Tizennégy éves korában, kirendelt gyámot kapott, de az ideiglenes szülők akkor ütötték, amikor kedvük tartotta. –„Ütöttek, vágtak! Bármiért.”  Ezért visszakérte magát az otthonba.

Az iskolában, kertész és parkgondozói szakmát szerzett. Sok állást megpályázott, de mindenhonnan negatív visszajelzést kapott. –„ Most telt be, Nem veszünk fel. Van bejelentett lakcíme?” Általában ezekkel az indokokkal utasítják vissza.

Egy éve, amikor az intézetből kijött, elkezdte felkeresni régi barátait ismerőseit, akiket az árvaházban ismert meg. De nem sokat tudtak neki segíteni abban, hogy hogyan indítsa az életét. A számára fontos emberekkel még ma is tartja a kapcsolatot, nem hanyagolja el őket.

Mostanában kisebb nagyobb munkákat kap, kertgondozás, takarítás. Ezzel az a baj, hogy tél van, és ilyenkor nem kell füvet nyírni.

Nem volt más lehetősége, mint a koldulás, ha enni szeretne.

Beszélgetésünk elején, egy fiatal hölgytől kapott egy pohár szénsavas üdítőt.

Lassan-lassan, alakulóban van egy kapcsolata, bár a férfi idősebb, mint ő, nem zavarja őket a korkülönbség. Jelenleg kedvese is munka nélkül van, de erősen keresi, a helyet ahol tudna dolgozni.

 Nem válogatós.

A hajléktalan szállón is sok a balhé, Viki ott is rendszerint helytáll magáért és közeli barátaiért. Amikor nem muszáj, nem ugrik a közepébe a dolgoknak. Szerencséjére egy jó társaság alakult ki körülötte a szállón, ők nyugodtak.

„Megpróbálok úgy állni a dolgokhoz, mint mások.”

2013. január 11.               Budapest.           Blaha Lujza tér.