11/52

László (42) saját kérésére került a nevelő otthonba, mert szülei sűrűn megverték. Csak kérésre kapott ételt, akkor is jóval kevesebbet, mint amennyi elég lett volna. Az iskolában kénytelen volt osztálytársaitól kérni szendvicset, otthonról azt sem kapott. Az intézetbe jól érezte magát rendszeresen kapott főtt ételt, nem verték napi rendszerességgel, barátokat szerzett.

„Bár ott lennék most is.”

Tizenhét éves volt mikor nevelőszülőkhöz került. De náluk a sorsa nem fordult jobbra, nem szerették csak az állam pénze miatt akartak gyermeket a szülők. 

Mikor már nem járt a járandóság László után, szélnek eresztették.

Senkitől nem tudott segítséget kérni, testvéreivel mindig rosszban volt, gyerekként sem szerették egymást. A szülővárosában lévő téglagyárban kapott munkát.

Tizenkilenc éves korában barátaival elmentek egy bálba, jó hangulatukban, egy-két sör elfogyasztása után, befizettek egy örömlányra. A lány házába mentek. Az aktus után megakadt a szemük egy páncélszekrényen, amihez nem kaptak kulcsot. Erőszakkal megszerezték.

Lopás, nemi erőszak, személyi szabadság korlátozása miatt nyolc év fegyházra ítélték. Jó magaviselet miatt öt év hat hónapot töltött börtönben.

A börtönben asztalos munkát végzett. Gyorsan és pontosan dolgozott. Amikor szabadult asztalos cégeknél próbált elhelyezkedni, de sehol nem alkalmazták. A börtönben megismerkedett egy férfival, hozzá fordult segítségért. Nála lakott, azzal a feltétellel, hogy együtt mennek rabolni. Közös hölgy ismerősükkel éltek, akivel László szerelmi kapcsolatot alakított ki. Egyik éjjel a „munkából” hazaérve látta, hogy a szerelme és barátja több egymásnak, mint szimpla ismerős. 

László nem akart többé velük egy levegőt szívni. Inkább választotta az utcát. Körülbelül tizenkét éve, hogy az utcán él. Akkortájt ismerte meg élete szerelmét, Mónikát. Mind ketten hajléktalanok.

Egyszer lépett félre Laci, ennek négy éve már, de Mónika megbocsájtott neki.

Nagyon adakozóak az emberek velük szemben. Van olyan vendéglős, aki előbb húzza ki a kukát, hogy ők nyugodtan keresgéljenek… Tudják róluk, hogy nem szórják szét a Lászlóék számára is fölösleges szemetet.

Barátnője minden este bemegy egy hajléktalan szállóra és megfürdik. Ha van miből, akkor meg is főz és kiviszi Lacinak az ételt.

„Szeretem ezt az életet, nem bántanak Pisti!”

2012. december 25.       Budapest.           Vág utca.